mane.hu

Pályáját a pécsi Jelenkor Kiadónál kezdte szerkesztőként, bár a munkamegosztás miatt ott marketinggel, weboldal szerkesztésével és rendezvények szervezésével is foglalkozott. Közművelődési szakemberként a pécsi Művészetek és Irodalom Házában kezdte szakmai pályafutását, majd a kozármislenyi művelődési ház vezetője, a Nemzeti Művelődési Intézet Baranya megyei irodavezetője volt. Ezt követően Szekszárdra került mint a Babits Mihály Kulturális Központ igazgatója. Itt a helyi művelődő közösségek tevékenységének fejlesztése mellett olyan nagy projektek szervezésével is foglalkozott, mint a Szekszárdi Szüreti Napok, illetve a Háry János Mesefesztivál. Szekszárd után Budapestre került, ahol az EMMI Kultúráért Felelős Államtitkárságán dolgozott több mint 3,5 évet. Közreműködött egyebek mellett a közművelődés szabályozásának 2017-es módosításában. A minisztériumot 2020-ban hagyta el, az óbudai Esernyős NKft. ügyvezetője lett. Szakpolitikusként a Momentum Mozgalom tagja. Közművelődési szakember tevékenysége mellett művész is. Íróként a művészetek és elsősorban az irodalom, a könyvkiadás mindig is közel állt hozzá. 2019-ben jelent meg első regénye Nagyapám címmel a Napkút Kiadónál. Szakmai hitvallása szerint, mivel társadalmunk problémái a kultúra állapotától is függnek, ezért megoldásukban a kulturális szektornak is az egyik kiemelt stratégiai ágazat szerepét kell betöltenie. Meggyőződése, hogy a kulturális intézmények felelőssége és tennivalója ezen a területen hatalmas − olyan korszerű szakmai programokat kell kidolgozni, majd megvalósítani, amelyek hatékonyan képesek hozzájárulni közösségeink fejlődéséhez, az egyének munkaerőpiaci esélyeinek javulásához, a kulcskompetenciák fejlesztéséhez, az esélyegyenlőség kiteljesedéséhez, a családok szociális helyzetének javulásához. Elhivatottan dolgozik azért, hogy a kulturális szervezetek számára ne a rendezvényszervezés, hanem ez a társadalmi funkció az, amely kiemelt cél kell legyen. A közművelődés ehhez a tapasztalati tanuláshoz, fejlődéshez tud megfelelő körülményeket biztosítani. Azaz nem önmagában a művészeti esztétikai szempontok, hanem a társadalmi fejlődéshez kulturális eszközökkel való hozzájárulás a legfontosabb stratégiai cél. Rendezvények helyett közösségekre van szükség. Nézők helyett résztvevőkre, előadások helyett interakciókra. A közművelődési intézményeket a leggyakrabban a „művészeti inkubátorház” fogalmával írja le. Ez egy olyan szakmai programot takar, amely nem fellépőkben és nézőkben gondolkodik, hanem a résztvevők aktív, alakító tevékenységére épít.